11. rész

Helló! Bocsi, hogy már rég hoztunk részt, de most itt van. Szerintem nem lett túl jó és egy kicsit rövidke is lett. Bocsi.

XOXO Becca

Rebecca Scott szemszöge:

Isaac egész úton ideges, de nem annyira, hogy átváltozzon.Mintha valami nagyon idegesítené.

-Isaac mi a gond?-Kérdeztem.-

-Semmi.-Szomorodott el még jobban.-

-Látom, hogy van valami.-Mondtam, majd megsimítottam az arcát.-

-Az van, hogy tudom meg is halnál értem, de én nem akarom, hogy ezt tedd.-Mondta Isaac.-

-Nyugodj meg, nem fogsz halálos veszélybe kerülni.-Mosolyogtam, mire ő megnyugodott.Az út nagyon hosszú volt, de amikor odaértünk szép kilátás tárult elénk.

-Mehetünk Becca?-Érdeklődött Isaac.-

-Persze.-Mondtam, majd bementünk a kastélyba.Rögtön megérkezett a házigazda is.-

-Helló! Ha jól sejtem az ifjú Isaac és védőszentje Becca.-Mosolygott.-

-Honnan tudja a nevünket?-Kérdeztem.-

-Tudod édes szívem, ha vannak farkasemberek akkor vannak vámpírok...csak én nem vagyok az.Gondolatolvasó vagyok.-Mondta a házigazdánk.-Drakula Max.

-Szóval rögtön térjünk a lényegre.-Idegeskedett Isaac ismét.-

-Nyugi szőrgombóc.-Mondta Drakula.-Először had vegyem szemügyre a kis barátnődet.

-Mi bajod?-Kérdeztem.-

-Gyere közelebb.-Mondta Drakula.Ekkor hátrapillantottam Isaac-ra.Ő csak bólogatott, hogy nyugodtan menjek.Közelebb léptem, mire ő meg akarta fogni a kezem, Isaac-nek sem kellett több átváltozott és én arrébb ugrottam, mivel még tudni akartam a dolgokat kiabálni kezdtem.

-Isaaaac!-Nyújtottam hosszabbra a nevét, mire ő leállt.-

-Érdekes, csak az alfának szokott engedelmeskedni.-Nézett rám Drakula.Ekkor Isaac-hoz léptem és megfogtam a kezét.-Na ne, pont őt szeretted meg?!

-Miért?-Kérdezte Isaac.-

-Mert megfog halni...-Mondta Drakula.-

-Nem fog, nem hagyom.-Mondta Isaac.-

-Na jó, gyertek.Elmondom amiért jöttetek.-Mondta, majd átmentünk egy könyvtár szerűségbe.-Szóval az van, hogy a rokonod Angyalkám rátok fog zúdítani egy sőt több veszélyt is.Szőrgombóc most élvezd ki, hogy a hölgy társaságában lehetsz, mert körülbelül 4-5 hónap és vége az életének.Nem tudunk ellene tenni, ha ez a sors.

-Biztos van valami kiskapu.-Mondta Isaac.-

-Ami azt illeti van...neki kell eldöntenie majd, hogy meghal vagy te halsz meg.Abban a pillanatban, ahogy valamelyikőtök meghalna tudjátok, majd mit kellesz tenni.-Mosolygott Drakula.-

-Köszönjük.-Mosolyogtam.-

-Akkor ennyi lenne.-Mondta Isaac.-

-Várjatok, itt ez a könyv.Angyalkám csak te tudod majd megfejteni a titkát.-Mondta Drakula, majd amikor elbúcsúztunk volna kitört egy vihar.-Gyertek vissza! Ilyen időben nem indulhattok vissza.

-Most azt mondod, hogy éjszakázzunk itt?-Kérdezte Isaac.-

-Igen.-Mondta Drakula. Miután bementünk megmutatták a szobánkat.-

-A vacsora pontban 8-kor tálalva.-Mondta az inas vagy mi majd magunkra hagyott minket.-

-Na mit csináljunk?-Kérdeztem.-

-Hát, azt mondta Csórikám, hogy minden percet élvezzünk ki és van egy ötletem.-Mosolygott Isaac, majd megcsókolt.

Ez volt Isaas nagy ötlete.

-Szeretlek.-Mondtam, miközben ő a karjaiban ölelt.-

-Én is téged.-Mondta Isaac, majd az órára nézett.-Bakker 5 percünk van.

-Cseszd meg!-Mondtam, majd gyorsan felöltöztünk és lementünk enni.A vacsorára pontosan időben érkeztünk.-

-Nahát Szőrgombóc, legalább nem késel.-Mondta Drakula.-

-Ne hívja így.-Mondtam illedelmes hangnemben.-

-Ahogy óhajtod Angyalkám.-Mosolygott Drakula.-Amúgy gratulálok gyors menet volt!

-Mi?-Kérdezte Isaac.-

-Mondtam, hogy gondolatolvasó vagyok.-Mosolygott Drakula.-Elég hangosak a gondolataid fiam, de az ő agyába nem látok bele.

-Miért nem?-Kérdeztem.-

-Nem tudom.Akárhányszor próbálkozom nem sikerül.Mondjuk te nem vagy egy mindennapi lány.-Mosolygott Drakula.-Hiszen farkasember a barátod, egy könyv megfejtését csak is te fogod tudni, a rokonságod, pedig távolról sem átlagos.

-Oké.-Mosolyodtam el, majd megcsörrent a mobilom.-Elnézést.

*Telefon beszélgetés*

-Szia!Tudok mindent.-Mondta Stef.-

-Szia!Nagyon haragszol?-Kérdeztem.-

-Dehogy is.Imádlak.Tudom, hogy nem mondhattad el.-Mondta Stef, majd meghallottam Stiles hangját a háttérből.-

-Én is imádlak.Ja és gyerek ne legyen a vége.Szia!-Nyomtam ki a telefont, majd valami recsegést hallottam az emeletről.Elindultam hát felfelé.

*Eközben*

-Szóval, hogy esett rá a választásod?-Kérdezte Drakula.-

-Nem tudom, úgy éreztem, hogy mellette jobb lehetek és ő nyugtat meg vagy néha idegesít fel.De ez nem zavar, mivel nélküle nem tudok élni.Én nem olyan lányra vágytam, akivel képes lennék leélni egy egész élete, hanem azt aki nélkül nem.Ő nem az a még a széltől is megijedek típus, ha valami gyanús neki akkor után jár és kész.-Mondta mosolyogva Isaac.-

-Értem.De akkor miért pont ő neki kell majd meghalni?-Elmélkedett Drakula.-Tudod ez később alakul ki benne, ha azt érzi, hogy meg kell védjen téged.

-Értem.De miért érezte így?-Kérdezte Isaac.-

-Nem tudom, nem ismerem az észjárását, de gyanús nekem, hogy még mindig telefonál.-Mondta Drakula, majd elindultak a lány után.Egy sikítást hallottak és rohanni kezdtek.Amikor felértek Becca-t látták a sarokban sírni és ezt:

-Takarodj innen!-Kelt ki magából Drakula és az ajtó becsapódott.Becca még mindig bömbölt ezért Isaac az ölébe kapta, majd levitte a szobába a lányt.Ott lefektette az ágyra és ölelte őt.

Isaac Lahey szemszöge:

Miután Becca elaludt Drakula bejött a szobába.

-Ez meg mi volt?!-Kérdeztem suttogva.-

-Csak egy ismerős a régmúltból.-Rántott vállat.-

-És ki ez az ismerős?-Kérdeztem.-Miért akarta bántani Becca-t?!

-Nem akarta ő bántani, csak szeret ijesztgetni.-Mondta Drakula.-

-Nem érdekel, holnap akármilyen idő lesz hazamegyünk!-Jelentettem ki.-

-Lehet, hogy mindkét lány vonzza a bajt.Amíg Becca nem ment fel nyugton maradt, de megint előjött, ez rossz jel.-Mondta Drakula.-

-Honnan sejtettem?-Kérdeztem, majd kiment és elaludtam.Reggel a nappal együtt keltem, majd felöltöztem és megnéztem, hogy minden rendben van-e a kocsival...

*Reggel 7 órakor(2 órával később)*

Egyszer Becca rohant felém...

-Ugye csak egy rossz álom volt?-Kérdezte.-

-Mi?-Kérdeztem, mert tudtam, hogy így megnyugszik.-

-Akkor jó.-Mosolygott.-Indulunk?

-Persze.-Mondtam.A visszaút ugyanolyan hosszú volt, de most énekeltünk a kocsiban és hülyültünk is.Amikor hazaértünk Lucy néni nagyon örült, hogy végre itt vagyunk.Becca és Stef felrohantak az emeletre én pedig összehívtam a gyors kupaktanácsot.-Szóval amikor Erdélyben voltunk Becca kapott egy könyvet és egy kéz akarta berángatni a padlásra.A gróf azt mondta, hogy mind a két lány vonzza a bajt, mit tegyünk?

-Megvédjük őket.-Mondta Scott.-

-Akár az életünk árán is!-Mondtuk egyszerre Stiles-sal.Szóval meglett beszélve, hogy nem hagyjuk, hogy bajuk essen.Éljen!!!