11. rész

Helló! Bocsi, hogy már rég hoztunk részt, de most itt van. Szerintem nem lett túl jó és egy kicsit rövidke is lett. Bocsi.

XOXO Becca

Rebecca Scott szemszöge:

Isaac egész úton ideges, de nem annyira, hogy átváltozzon.Mintha valami nagyon idegesítené.

-Isaac mi a gond?-Kérdeztem.-

-Semmi.-Szomorodott el még jobban.-

-Látom, hogy van valami.-Mondtam, majd megsimítottam az arcát.-

-Az van, hogy tudom meg is halnál értem, de én nem akarom, hogy ezt tedd.-Mondta Isaac.-

-Nyugodj meg, nem fogsz halálos veszélybe kerülni.-Mosolyogtam, mire ő megnyugodott.Az út nagyon hosszú volt, de amikor odaértünk szép kilátás tárult elénk.

-Mehetünk Becca?-Érdeklődött Isaac.-

-Persze.-Mondtam, majd bementünk a kastélyba.Rögtön megérkezett a házigazda is.-

-Helló! Ha jól sejtem az ifjú Isaac és védőszentje Becca.-Mosolygott.-

-Honnan tudja a nevünket?-Kérdeztem.-

-Tudod édes szívem, ha vannak farkasemberek akkor vannak vámpírok...csak én nem vagyok az.Gondolatolvasó vagyok.-Mondta a házigazdánk.-Drakula Max.

-Szóval rögtön térjünk a lényegre.-Idegeskedett Isaac ismét.-

-Nyugi szőrgombóc.-Mondta Drakula.-Először had vegyem szemügyre a kis barátnődet.

-Mi bajod?-Kérdeztem.-

-Gyere közelebb.-Mondta Drakula.Ekkor hátrapillantottam Isaac-ra.Ő csak bólogatott, hogy nyugodtan menjek.Közelebb léptem, mire ő meg akarta fogni a kezem, Isaac-nek sem kellett több átváltozott és én arrébb ugrottam, mivel még tudni akartam a dolgokat kiabálni kezdtem.

-Isaaaac!-Nyújtottam hosszabbra a nevét, mire ő leállt.-

-Érdekes, csak az alfának szokott engedelmeskedni.-Nézett rám Drakula.Ekkor Isaac-hoz léptem és megfogtam a kezét.-Na ne, pont őt szeretted meg?!

-Miért?-Kérdezte Isaac.-

-Mert megfog halni...-Mondta Drakula.-

-Nem fog, nem hagyom.-Mondta Isaac.-

-Na jó, gyertek.Elmondom amiért jöttetek.-Mondta, majd átmentünk egy könyvtár szerűségbe.-Szóval az van, hogy a rokonod Angyalkám rátok fog zúdítani egy sőt több veszélyt is.Szőrgombóc most élvezd ki, hogy a hölgy társaságában lehetsz, mert körülbelül 4-5 hónap és vége az életének.Nem tudunk ellene tenni, ha ez a sors.

-Biztos van valami kiskapu.-Mondta Isaac.-

-Ami azt illeti van...neki kell eldöntenie majd, hogy meghal vagy te halsz meg.Abban a pillanatban, ahogy valamelyikőtök meghalna tudjátok, majd mit kellesz tenni.-Mosolygott Drakula.-

-Köszönjük.-Mosolyogtam.-

-Akkor ennyi lenne.-Mondta Isaac.-

-Várjatok, itt ez a könyv.Angyalkám csak te tudod majd megfejteni a titkát.-Mondta Drakula, majd amikor elbúcsúztunk volna kitört egy vihar.-Gyertek vissza! Ilyen időben nem indulhattok vissza.

-Most azt mondod, hogy éjszakázzunk itt?-Kérdezte Isaac.-

-Igen.-Mondta Drakula. Miután bementünk megmutatták a szobánkat.-

-A vacsora pontban 8-kor tálalva.-Mondta az inas vagy mi majd magunkra hagyott minket.-

-Na mit csináljunk?-Kérdeztem.-

-Hát, azt mondta Csórikám, hogy minden percet élvezzünk ki és van egy ötletem.-Mosolygott Isaac, majd megcsókolt.

Ez volt Isaas nagy ötlete.

-Szeretlek.-Mondtam, miközben ő a karjaiban ölelt.-

-Én is téged.-Mondta Isaac, majd az órára nézett.-Bakker 5 percünk van.

-Cseszd meg!-Mondtam, majd gyorsan felöltöztünk és lementünk enni.A vacsorára pontosan időben érkeztünk.-

-Nahát Szőrgombóc, legalább nem késel.-Mondta Drakula.-

-Ne hívja így.-Mondtam illedelmes hangnemben.-

-Ahogy óhajtod Angyalkám.-Mosolygott Drakula.-Amúgy gratulálok gyors menet volt!

-Mi?-Kérdezte Isaac.-

-Mondtam, hogy gondolatolvasó vagyok.-Mosolygott Drakula.-Elég hangosak a gondolataid fiam, de az ő agyába nem látok bele.

-Miért nem?-Kérdeztem.-

-Nem tudom.Akárhányszor próbálkozom nem sikerül.Mondjuk te nem vagy egy mindennapi lány.-Mosolygott Drakula.-Hiszen farkasember a barátod, egy könyv megfejtését csak is te fogod tudni, a rokonságod, pedig távolról sem átlagos.

-Oké.-Mosolyodtam el, majd megcsörrent a mobilom.-Elnézést.

*Telefon beszélgetés*

-Szia!Tudok mindent.-Mondta Stef.-

-Szia!Nagyon haragszol?-Kérdeztem.-

-Dehogy is.Imádlak.Tudom, hogy nem mondhattad el.-Mondta Stef, majd meghallottam Stiles hangját a háttérből.-

-Én is imádlak.Ja és gyerek ne legyen a vége.Szia!-Nyomtam ki a telefont, majd valami recsegést hallottam az emeletről.Elindultam hát felfelé.

*Eközben*

-Szóval, hogy esett rá a választásod?-Kérdezte Drakula.-

-Nem tudom, úgy éreztem, hogy mellette jobb lehetek és ő nyugtat meg vagy néha idegesít fel.De ez nem zavar, mivel nélküle nem tudok élni.Én nem olyan lányra vágytam, akivel képes lennék leélni egy egész élete, hanem azt aki nélkül nem.Ő nem az a még a széltől is megijedek típus, ha valami gyanús neki akkor után jár és kész.-Mondta mosolyogva Isaac.-

-Értem.De akkor miért pont ő neki kell majd meghalni?-Elmélkedett Drakula.-Tudod ez később alakul ki benne, ha azt érzi, hogy meg kell védjen téged.

-Értem.De miért érezte így?-Kérdezte Isaac.-

-Nem tudom, nem ismerem az észjárását, de gyanús nekem, hogy még mindig telefonál.-Mondta Drakula, majd elindultak a lány után.Egy sikítást hallottak és rohanni kezdtek.Amikor felértek Becca-t látták a sarokban sírni és ezt:

-Takarodj innen!-Kelt ki magából Drakula és az ajtó becsapódott.Becca még mindig bömbölt ezért Isaac az ölébe kapta, majd levitte a szobába a lányt.Ott lefektette az ágyra és ölelte őt.

Isaac Lahey szemszöge:

Miután Becca elaludt Drakula bejött a szobába.

-Ez meg mi volt?!-Kérdeztem suttogva.-

-Csak egy ismerős a régmúltból.-Rántott vállat.-

-És ki ez az ismerős?-Kérdeztem.-Miért akarta bántani Becca-t?!

-Nem akarta ő bántani, csak szeret ijesztgetni.-Mondta Drakula.-

-Nem érdekel, holnap akármilyen idő lesz hazamegyünk!-Jelentettem ki.-

-Lehet, hogy mindkét lány vonzza a bajt.Amíg Becca nem ment fel nyugton maradt, de megint előjött, ez rossz jel.-Mondta Drakula.-

-Honnan sejtettem?-Kérdeztem, majd kiment és elaludtam.Reggel a nappal együtt keltem, majd felöltöztem és megnéztem, hogy minden rendben van-e a kocsival...

*Reggel 7 órakor(2 órával később)*

Egyszer Becca rohant felém...

-Ugye csak egy rossz álom volt?-Kérdezte.-

-Mi?-Kérdeztem, mert tudtam, hogy így megnyugszik.-

-Akkor jó.-Mosolygott.-Indulunk?

-Persze.-Mondtam.A visszaút ugyanolyan hosszú volt, de most énekeltünk a kocsiban és hülyültünk is.Amikor hazaértünk Lucy néni nagyon örült, hogy végre itt vagyunk.Becca és Stef felrohantak az emeletre én pedig összehívtam a gyors kupaktanácsot.-Szóval amikor Erdélyben voltunk Becca kapott egy könyvet és egy kéz akarta berángatni a padlásra.A gróf azt mondta, hogy mind a két lány vonzza a bajt, mit tegyünk?

-Megvédjük őket.-Mondta Scott.-

-Akár az életünk árán is!-Mondtuk egyszerre Stiles-sal.Szóval meglett beszélve, hogy nem hagyjuk, hogy bajuk essen.Éljen!!!

10.rész

Sziasztok!Itt egy újabb rész.Szerintem nem lett a legjobb.De remélem azért tetszeni fog..
xx S.J

Stefanie Jonson szemszöge:

~1 héttel később~

Fáradtan lépkedek le a lépcsőn reggel.ha most valaki látna az hinné,hogy egy élő hallott járkál a házban.És ez mind annak a jele,hogy az elmúlt egy hétben aludtam vagy 8 óra hosszát.Csak tudnám miért.Folyamatosan rém álmom van és egyre jobban kezd eldurvulni a helyzet.Volt olyan hogy Becca Stiles-t hívta át mert nem tudott felkelteni.A gondolat menetemet egy beszélgetés csapta meg Ezért meg álltam a falnál és kihallgattam őket:


-Isaac-al elmegyünk Erdélybe 2 hétre.Kikkel derítenünk ezzel a dologgal kapcsolatban mindent amit lehet.-Hallottam Becca hangját.
-Rendeben de nagyon vigyázatok egymásra.-Hallottam meg a nagyi hangját.
-Milyen dologgal kapcsolatban mentek Erdélybe?És nekem mért nem lehet elmondani semmit?-Kérdeztem miközben ki léptem a fal mögül de mintha meg se hallották volna köszöntek el és mentek ki az ajtón.Hát én menten rosszul leszek.Az nap amikor elmentem a vacsoráról vissza se kellet volna jönnöm. Felmentem a szobámba egyenesen a szekrényemhez kivettem belőle pár ruha darabot és bementem a fürdőbe.Mérges voltam mert nekem nem mondanak el semmit mindenki csak titkolózik előttem.Még Becca is akivel szinte testvérek vagyunk és tudunk egymásról mindent.Vagyis csak tudtunk mivel nem is beszélünk már semmiről.Gyorsan lezuhanyoztam,fogat mostam,Egy alap smink hajamat lófatokba fogtam és felkapkodtam a ruhákat amiket be hoztam:

Majd kimentem és lefeküdtem az ágyra.Majd szép lassan lezárultak a szemeim.

"Erdő.Egy erdőben sétálok.Méghozzá egy elég ijesztő részen.Enyhe köd van de nem sűrű.A fák sűrűn nőttek és egy föld úton sétálok.Sétálok egy ideje mikor megérkezek az "úti célomhoz" Egy hatalmas Kastély szerűség az egész.

-Stefanie segíts nekem!Tudni akarod az igazságot?Találj meg és segíts nekem!"

Ennyi.Felkeltem.De valami azt súgta meg kell találnom azt a kastélyt.Gyorsan fel pattantam és lementem.

-Szia Nagyi!-Köszöntem.

-Szia Kincsem!-köszönt ő is majd le ült a kanapéra én pedig vele szembe.

-Nagyi?A közelben van valahol kastély?Olyan ami elhagyatott?-Kérdeztem

-Van! A régi Banrowe kastély.De már három évszázada üresen áll.-Mondta a nagyi.

-Miért?-Kérdeztem kíváncsian.

-Nem tudni.Annyit lehet tudni arról a helyről,hogy sok titka van.Azt hiszem az utolsó Banrowe Bakersfield-ben él 4 órás út innen.De miért?-Nézet rám furcsán.

-Csak kíváncsiság.És merre van az a kastély?-Kérdeztem.

-Azt nem tudom.Kicsiként sose engedtek el arra.De azt mondják ha fel mész Beacon Hills legmagasabb pontjára pont rá látsz.És mint tudjuk Beacon Hills legmagasabb pontja a víztározó.-Mondta mosolyogva.Ekkor csengetek.

-Nyitom!-Mondtam és az ajtóhoz sétáltam.Kinyitottam azt és Scott aggódó pillantásával találtam magam szemben.

-Szia Scott!Gyere be!-Ajánlottam fel és odébb álltam.

-Nem azért jöttem,hogy be menyek.-Mondta idegesen.

-Hát akkor?-Kérdeztem.

-Mond azt,hogy itt van Lydia mert sehogy sem lehet elérni és nem találjuk sehol.-Hadarta el.

-Mi??Nem nincs itt...Mikor tűnt el??-Kérdeztem én is egyre idegesebben.

-Tegnap este óta nem került elő.-Mondta.

-Segítek megkeresni!-Mondtam és ,már léptem is ki de ebben meg akadályozott.

-Nem te itt maradsz.-Mondta és már ment is.

-Na azt már nem.-Mondtam alig halhatóan.megvártam míg eltűnik az utcából és egy "elmentem"-mel.Rohantam  a viztározóhoz csak úgy szántottam a ház sorokat.

Már láttam a célt.Csoda,hogy nem fúltam be ennyi futástól és ilyen iramban.
 

Amint felértem körbe néztem és kerestem a valódi úti célom.Nem kellet sokáig keresnem ugyanis megtaláltam.

Nem vártam egy percet sem eszeveszett futásba kezdtem.

Nemsokára el értem az erdőt de még itt sem álltam meg.Már szúrt az oldalam de az ösztöneim azt súgták nem állhatok meg,így hát tovább futottam.Nem sokkal később megláttam a Kastélyt.A lábam már vérzett mert a cserjék fel hasították a bőrt.Lassítottam.

Hátborzongató volt.Beljebb mentem.A kapuval nem babráltam sokat,ugyanis szó szerint elvolt rohadva a rajta lévő lánc.Hihetetlen ijesztő volt az égész udvar.Horror filmbe illik ez az égész.A lila boka cipőm már sár borította és vér.Csak ekkor vettem észre,hogy mennyire vérzik a lábam.Leguggoltam és szemügyre vettem a "sebeket" amik már nem voltak ott[o.O] Nem volt seb csak a rászáradt vér.-OMG-hangzott el a fejemben.Felálltam és elindultam.Az ajtóhoz érve megtorpantam.Tárva-nyitva volt.
-Jaj istenem segíts!-Mondtam alig halhatóan.Át léptem a küszöböt.Az ajtóval szemben egy két lépcsősoros lépcső vezetett fel.Balra és jobbra egyaránt volt ajtó ami szintén nyitva állt.-Rendben Stefanie menni fog.-Biztattam magam.Elindultam fel az egyik lépcső szárnyon de egy hang megállított.
-Stefanie?Te mit keresel itt?-kérdezte egy női hang.Tudtam ki az.Egyből megfordultam.
-Lydia..Téged kereslek.Scott volt reggel nálam és mondta,hogy tegnap este óta nem kerültél elő.-Mondtam miközben lementem hozzá.-De mit keresel itt?
Épp bele kezdet volna de úgymond "Gonosz nevetést" hallottunk és mind a ketten a hang irányába kaptuk a fejünket.Egy nem tudom mi a franc volt.

-Majd én megmondom.Lydia azért mert ide hívtam.Nem magától jött.Te pedig azért mert azt mondtam neked álmodban.Mert kíváncsi vagy,hogy kivagy és mért nem mond neked senki semmit.-Mondta és hangos nevetésben tört ki.Lydiára néztem.Majd vissza.Igaza van.De mégis ki ez?Vagyis mi ez?
Ekkor lépet be egy negyven év körüli nő.Az az izé pedig eltűnt.
-Na most mondja meg valaki,hogy mi a franc történik.-Keltem ki magamból mire mind a ketten rám néztek.
-Rendeben.-Mondta Lydia és össze néztek a nővel aki csak bólintott.Lydia kiment.Az a nő pedig felém vette az irányt.
-A nevem  Noshiko Yukimura.-Mondta illedelmesen.
-Stefanie Jonson.-Válaszoltam.
-Véres a lábad de nincs seb??-Kérdezte miközben leguggolt elém.-Kitsune.-Mondta. 
-Hogy mi?-Kérdeztem.

-Kitsune..-Folytatta volna de belépet Lydia,Alison,Stiles,Derek,Számomra ismeretlen két lány és egy idősebb pasas.Elmondtak mindent kiderült,hogy az a bigyó egy nogitsune.Aki éppen egy testet keres.És vannak Oni-k.Az ő feladatuk kinyírni ezt az izét.És,hogy azt hitték rólam,hogy alakváltó vagyok amikor egy Kitsune.Scott, Derek ,Isaac,Peter,Cora.Cora Derek Húga.Peter meg a nagybátyjuk.A kimaradó csaj Malia.Ő préri farkas.Alison és a családja Vadászok.Mármint "természetfeleti"Vadászok.Lydia egy Banshee.Aki akkor síkit ha valaki meghall.-Egy hozzátatozó-Becca pedig segítő.Aki az életét adná Isaac-ért.Rajtuk kívül még van egy iker pár Ethan és Aiden ők szintén farkasok.Annyi különbséggel,hogy alfák voltak.A sok magyarázás után végre okosabb vagyok.Stiles haza felé tart velem a többiek még maradnak.Amikor leparkolt előttünk.Megkérdeztem ami bántja a csőröm.

-Stiles..Itt alszol?-Kérdeztem meg.Igazából nem ezt akartam hanem hogy mi is van köztünk.

-Ha akarod.-Felelte.Én csak hevesen bólogattam.

Bementünk gyorsan lefürödtünk külön-külön.Majd befeküdtünk az ágyba.

-Stef? Lenne kedved holnap velem vacsorázni?-Kérdezte.Hallani lehetett a hangjában hogy fél a válaszomtól.

-Igen Stiles. Lenne kedvem.-Válaszoltam és hozzá bújtam.Egy pár perc után hallottam az egyenletes aranyos szuszogását amitől én is hamar elaludtam.